VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

MAURITZ Béla

( Kassa, 1881. május 3. - Budapest, 1971. február 15. )

petrográfus, minerológus, tanár

A föld- és ásványtani tudományok doktora, az MTA-nak 1913-tól levelező, 1923 után rendes tagja. Eötvös-kollégistaként 1905-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Öt évig Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben gyarapította ismereteit. Hazatérve a budapesti tudományegyetemen tanított, 1943–1944-ben rektor. 1937 után szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítőt. Kutatómunkája során behatóan vizsgálta a hazai, különösen pedig a dunántúli bazaltokat és a bazaltüregek zeolitjait. Írt a dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyairól, a Balaton-felvidéki bazaltok zeolit ásványairól, a Tátika és a Szent György-hegy bazaltjairól. 1937-től szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítő c. lapot. Mintegy nyolcvan tanulmányt írt. Szakmai hagyatékának nagyobb részét az Ásvány- és Kőzettárra hagyományozta.
M.: A dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyai. = FrK., 1948. – A Balatonvidéki bazaltok zeolit ásványai. = MmTtÉ., 1933. – A Tátika csoport bazaltos kőzetei. = MmTtÉ., 1936. – Halápi és gulácsi bazalt hólyagüregeiben keletkezett ásványok. = MmTtÉ., 1937.
I.: SZTRÓKAY Kálmán: Dr. ~ emlékezete. (~ irodalmi munkássága.) = FtK., 1971. 4. sz. – Jármai. – RÚL XIV. köt. – ÚMÉL IV. köt.